Termékinformációk

"Az első jelentős kínai szofista, Hui Si (Hui-ce), honfitársa és kortársa volt Csuang-ce-nak. Hui Su állítólag a Wei-beli Hui király (i.e. 370-319) főminisztere volt, nagy szerepet játszott Hui király és a C'i-beli Szüan találkozójában (i.e. 336), amelynek során a két fejedelem elismerte egymás királyi címét; s nem sokkal királya halála (i.e. 319) után halt meg maga is, még Csuang-ce életében.
Csuang-ce - könyvének tanúsága szerint - sokat beszélgetett vele, vitatta is szofizmáit, de mindig bizonyos megbecsüléssel. Az i.e. III. század közepéről való XXXIII. könyv 7. szakaszából tudjuk, hogy Hui Si főképpen természetfilozófiai kérdésekről fogalmazott meg paradoxonokat, és hogy korának "tudományához" mérten alapos "természettudományos" ismeretei lehettek.
Ami szofista működéséből reánk maradt, csaknem mind a Csuang-ce-ban olvasható, s ez bizony nem sok, mert a dialógusokban megírtanekdóták nem Hui Si elméleteivel akarnak megismertetni minket, így aztán kimondottan neki tulajdonított mű nincs is más, mint a XXXIII. 7.-ben található tíz paradoxon, amelyhez képest még esetleg a Szün-ce-ben fennmaradt öt mondást, a "vitatkozók"-nak tulajdonított huszonegy paradoxont (XXXIII. 7.) és a Csuang-ce II.-ben emlegetett mondások egyikét-másikát számíthatjuk hozzá.
A II. könyvből az is világos számukra, miben nem értett egyet Csuang-ce és iskolája a szofistákkal: a dolgok azonosságának szemszögéből a "vitatkozók", a "nomilasiták" (ming-kia) fogalmi disztinkciói mind afféle evilági értelmetlenségek."