Termékinformációk

Az olvasó a Hatha-jóga-pradípiká ("A hatha-jóga lámpása") címû indiai jóga-tankönyv elsõ olyan magyar nyelvû fordítását tartja kezében, amely az eredeti szanszkrit szövegbõl készült. A mû ma ismert formája hozzávetõlegesen a 15. századból származik, és szerzõségét a hagyomány egy Szvátmáráma nevû bölcs jóginak tulajdonítja. Szvátmáráma a jóga úgynevezett hatha irányzatát gyakorló és hagyományozó azon tanítványi lánc tagja volt, amely tudását a hindu Siva istenségtõl kapott kinyilatkoztatásra vezeti vissza: Siva, a Jóga Ura (Jógésvara) adta át a tant Matszjéndranáthának, õ pedig Góraksanáthának (Górakhnáthnak), aki Szvátmáráma mestere volt. Õk képezték a magját az ún. nyolcvannégy sziddha ("tökéletessé vált jógi") közösségének, amelynek tagjai közül szövegünk jó párat meg is nevez. Ez a Kr. u. 9. és 12. század között kialakult irányzat kapcsolatban állhatott, illetve nagy tiszteletben tartotta a kilenc nátha ("védelmezõ úr") tanítványi közösségét, melynek feje szintén maga Siva Ádinátha ("az elsõ nátha"). A Hatha-jóga-pradípiká Indiában rendkívüli tiszteletnek és népszerûségnek örvend, a jóga egyik alapszövege. A hatha-jóga tanítása mély nyomot hagyott az ind kultúrában, sõt a mai napig hat, nem csak Indiában, hanem az egész világon. A középkori ind filozófiának, vallásnak és költészetnek (például az Európában is ismert Kabírdász misztikus verseinek) egy nagy szelete értelmezhetetlenné válna a Hatha-jóga-pradípiká és a vele szoros rokonságban álló szövegek (pl. a Siva-szanhitá és a Ghéranda-szanhitá) nélkül. A korunkban megjelenõ jóga-könyvek szinte kivétel nélkül a hatha-jóga tanait tárgyalják. Komoly és komolytalan jóga-tanfolyamok mind a hatha-szövegekben található gyakorlatokat végeztetik a vállalkozó kedvû érdeklõdõkkel. Tulajdonképpen a nyugati ember számára a jóga egyet jelent a hatha-jógával. De mi is valójában a hatha-jóga? A hatha-jóga kifejezés második tagjának, a jógának etimológiája közismert: a szó a szanszkrit "összeköt, igába hajt, alkalmaz" jelentésû judzs igegyökbõl származik. Eredeti, legkézenfekvõbb jelentése "módszer (az elme leigázására)", illetve "igázás". A szó hagyományos ind magyarázata: "összekapcsolódni az istenséggel", bár meg kell jegyeznünk, hogy ez viszonylag késõi jelentésárnyalat.